Csapadékvíz-gazdálkodási Konferencia

November 10-én Baján, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karán rendezték meg a III. Országos Települési Csapadékvíz-gazdálkodási Konferenciát. Ott jártunk mi is.

Jó, ha tudjuk, hogy az összes katasztrófa kár kétharmadát az árvizek, felhőszakadások, viharok és egyéb hidrometeorológiai események okozzák. Ezek hátterében a földhasználat megváltozása, a szélsőséges időjárás és a népességnövekedés egyaránt szerepet játszanak. Földhasználaton pedig nem csak az agráriumot kell érteni, de a használt, alkalmazott burkolatokat is! Hallottunk egy olyan gyakorlatról, miszerint sokan úgy játsszák ki a beépítési szabályokat, úgy élnek a megengedettnél nagyobb beépítési lehetőségekkel, hogy a szilárd burkolatot ideiglenesen, a használatbavételi engedély kiadásáig lefedik gyepszőnyeggel, amit aztán felszednek. Rövidlátó, önző megoldás. Lassan talán sikerül megtanulni, hogy a csapadékvíz milyen kincs, hogy megtartása fontos lenne.

Nem egyszerű, kifejezetten problémás területe ez a vízügynek. Valójában ma sem olyan egyértelmű - nincs rá szabály, pontos útmutatás - hogy miért, mikor és mennyit érdemes beleinvesztálni a csapadékvíz elvezetésébe, megtartásába, későbbi felhasználásába. Pedig az már nem vitatott, hogy klímaváltozás zajlik, amelynek az egyik leglátványosabb és legfájóbb, legnagyobb kártételeket okozó velejárója a szélsőséges időjárási jelenségek szaporodása. Hol aszály van, hol annyi eső, hogy visz mindent, ami az útjába kerül. 

Ezeknek a károknak a mértéke bizonytalan, a felkészülés rájuk nehézkes, megelőzésük viszont általában nagyon költséges. Azok a bizonyos többszáz évente valószínűsíthető árvizek ki tudja, mikor jönnek: ötven, száz, vagy kétszáz év múlva? Vagy jövő héten? Jövőre? Ezek azok a kérdések, amelyekre még a legjobb szakemberek sem tudhatják a választ. Az idei nyár eleji németországi árvizek és a rengeteg áldozat sokkoló volt mindenki számára. Hiába a fejlett gazdaság, a felelős vezetés, jön egy extrém esőzés, becsúszik néhány műszaki, vagy éppen kommunikációs hiba, néhány évig elmarad a patakmeder takarítása, és bármi megtörténhet. Komoly problémát jelent, hogy miközben a vízügyi beruházások a legdrágábbak közt vannak, közvetlen jövedelemtermő képességük a legalacsonyabb.

A legjobb és legtipikusabb válaszokra egy agrárszakember, Hetesi Zsolt hívta fel a hallgatóság figyelmét. Arra ugyanis, hogy a legtipikusabb reakciók a klímaváltozásra való felkészülés kapcsán általában így kezdődnek: nem így szoktuk… vagy: miért pont én, miért pont mi?... illetve: ezt nem lehet megcsinálni. Vagyis, a hárítás. Aztán, ha nagyon muszáj, mégis kiderül, hogy megoldható. Ha megvan a valós szándék.

Az önkormányzati törvény a települések feladatai között említi a vízgazdálkodást, a vízkárelhárítást, a víziközmű szolgáltatást. A települési vízgazdálkodáson mindazon tevékenységek, szolgáltatások összességét értjük, melyek (a törvény szövege szerint) jó minőségben és megfizethető áron biztosítják a lakossági, intézményi és ipari ivóvízhasználatokat, a keletkező szennyvizek környezeti-közegészségügyi szempontból megfelelő tisztítását és elhelyezését, továbbá a település területét érintő csapadékvizek károkozás mentes elvezetését.

Minden településnek ki kell dolgoznia a maga személyre szabott integrált települési vízgazdálkodási tervét. Ez egy folyamatban lévő, országos program, amely a Belügyminisztérium irányításával és támogatásával zajlik. Nem csupán a villámárvizek kezelése a feladat, de a talajvízkészletek megőrzése is, illetve egy új szemléletű településfejlesztési stratégiai szemléletmód kialakítása, amelyben a lakosság érzékenységének, tudatos viselkedésének alakítása is fontos célkitűzés.

A program részeként elkezdett ’Life’ projektek mintatelepülések bevonásával zajlottak, tapasztalataik rendkívül érdekesek, izgalmasak. A szakemberek ezekből azt emelték ki a konferencián, hogy a klímaváltozás kockázatának csökkentése, a csapadékvíz megtartása, mint fő célok, rávilágítottak arra is, hogy a lakosság bevonásával sokkal jobban megvalósíthatóak, segítik az önkormányzatok és a lakosság együttműködését.

Megtanultunk egy új fogalmat, többen is felhívták rá a figyelmet: a katasztrófavédelmi rezilienciát! A reziliencia, amely fogalom a rugalmasságot, alkalmazkodó képességet jelenti, itt azt mutatja, egy település hogy van felkészülve egy esetleges katasztrófahelyzet után a mielőbbi rend visszaállítására. Ez részben a megelőzést, részben a szükséges időben való beavatkozást, megfelelő reagálást egyaránt feltételezi.

Tetszett az a hasonlat, miszerint a vízgazdálkodás olyan, mint a pókháló: bárhol beleavatkoznak, megbolygatják a rendszert, az kihat a többire is.

De nem kell kétségbeesni!

Rengeteg jó példa, okos megoldás, mások által már kipróbált módszer létezik. Például a ’szivacsváros’ koncepció, amely arra törekszik, hogy minél több legyen a zöldfelületek aránya. Jó áteresztő képességű, altalajú, szemcsés megoldásokat választva, ezekbe ültetve a fákat, bokrokat, jelentősen növelhető a városias települések zöldfelületének aránya. Megtudtuk, hogy az Európai Unió területén évente több, mint ezer négyzetkilométernyi területet zöldítenek vissza. Mindez - sajnos - úgy, annak ellenére jön ki, hogy nálunk még bizony ellentétes folyamatok zajlanak.

Érdekes megoldás a németországi, ahol a csatornadíj megállapításánál figyelembe veszik az ingatlan körüli burkolat felületét, annak vízáteresztő képességét. Aki természetközeli megoldást alkalmaz, kevesebb csatornadíjat fizet, mert nála a csapadékból több víz kerül vissza a talajba ahelyett, hogy a csatornába menne.

Bemutattak építészeti, tájrendezési megoldásokat, érdekes nemzetközi példákat.

Megismerhettünk olyan esővízgyűjtő rendszereket, amelyek a lakossági problémák megoldásától ipari méretekig elérhetőek. A bemutatót tartó cég a tervezéstől a gyártáson át a kivitelezésig mindent egy kézben tart és a szükséges igényekre alakít. Korábban az Összekovácsoló Magazinban is megjelent ebben a témában egy cikkünk, ITT olvasható.


A konferencia minden szinten tárgyalta a témát: globálisan, regionálisan, vízgyűjtő-szinten, települések szintjén (kiemelten), de lakosságra, egy-egy ingatlanra lebontottan is. 

Mint az élet sok más területén, itt is fontos, hogy akkor tud működni a rendszer, ha az összes szereplő teszi a dolgát és együttműködik, bízhat a másikban: a vízügy, az önkormányzatok, a katasztrófavédelem, a mérnökök (Mérnöki Kamara), a felsőoktatás, a képzés, illetve a lakosság. 

Ha kicsit magunkra akarnánk vonatkoztatni a témát, akkor mi is juthat eszünkbe elsőre? 

  • Az, hogy Nagykovácsi meredek utcái egy-egy esőzés után tele vannak hordalékkal, sok helyen nem megoldott a vízelvezetés.
  • Hogy a település mélyebben fekvő részein a belvizek mennyi gondot okoztak és okoznak.
  • Hogy nincs saját vízbázisunk, az ivóvíz a fővárosból érkezik hozzánk.
  • De még az esővizet sem gyűjtjük tudatosan, kivéve a lakosság egy részét, aki ezt fontosnak tartja, aki tudatosan takarékoskodik ilyen módon is a nagyon drága vízzel.
  • Tudomásunk szerint tervben van egy záportározó építése a településünkön, mivel saját forrásunk erre nincs, várjuk a pályázati lehetőséget.

A víz furcsa viselkedését mindenki ismeri, aki már egy ideje itt él Nagykovácsiban. Hisz van egy Békás-tavunk, amiben sokszor nincs víz (most se). Van egy Ördögárok patakunk, ami az év nagy részében alig-alig csörgedezik. Aztán néha ijesztővé duzzad pár napra. A Remete Szurdokban folytatja útját, ahol szintén hol van, hol nincs a mederben víz. Volt már kísérlet arra, hogy fúrjunk saját kutat, de az akkor nem sikerült. A vízellátásunk nem megnyugtató, különösen a magasabb részeken lakók számára. 

Át kellene gondolni alaposan ezt a komplex problémát. Mert a vízügy olyan, mint a pókháló!

Kósa Emő - Koskovics Éva

Aki érdeklődik még a vízügy kérdései iránt, itt talál rengeteg információt.

A konferencia anyagai hamarosan felkerülnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapjára. Érdemes figyelni!

A cikkben megjelenő fotókat korábban készítettük, amikor egy un. Life Projekt látogatásán vettünk részt, Püspökszilágyon. 
 

Együttműködő szervezetek

Támogató partnerünk - NATE - Nagykovácsi Természetvédők