Állásfoglalás Magyarország tájhasználatának elkerülhetetlen reformjáról
A világ szárazföldi területének 14,6%-át belakta az emberiség, 70%-át pedig már az írott történelem előtti idők óta jelentős mértékben átalakította. A beépített és erősen átalakított földfelszín összesen 18,5 millió km²-t tesz ki, ami nagyobb terület, mint Oroszország egésze (Theobald et al. 2020).
Európa szárazföldi területeinek kb. 80%-át az emberi tevékenységek alakították (erdőirtások, ültetett féltermészetes erdők, kaszálók stb.), 6%-át pedig beépítették mesterséges felszínekkel (épületekkel, utakkal, ipari infrastruktúrával). A földhasználat módja az egyik alakító tényezője a biológiai sokféleség csökkenésének és az éghajlatváltozásnak (European Environmental Agency – Land use).
A volt szocialista blokk országainak, így Magyarországnak is a rendszerváltáson átmenthető egyik értéke az extenzív tájhasználat volt. A gazdasági fejletlenség és a Kárpát-medence különös biogeográfiai elhelyezkedése együtt eredményezte a megőrzött magas biodiverzitást.
A tájhasználat milyenségét, a beépítettség fokának fékezését és a további tájfragmentáció megállítását Magyarország intézményi és jogszabályi rendszerbe foglalva ezidáig nem helyezte a figyelem középpontjába. Holott hazánk, de tágabb értelemben a Kárpát-medence környezeti és társadalmi kilátásait alapjaiban befolyásoló tényezőről van szó.
Az állásfoglalás felhívja a mindenkori döntéshozók és politikai szereplők figyelmét arra, hogy Magyarország tájhasználatának gyökeres megváltoztatása elkerülhetetlen. Az Alaptörvény kiemeli, hogy Magyarország felelősséget érez a jövő nemzedékek iránt, és ezért köteles megőrizni a természeti környezet értékeit. Ezeket az értékeket csak az ország teljes területére kiterjedő, az eddigi gyakorlatokhoz képest merőben eltérő megközelítéssel lehet eredményesen megóvni.
A teljes állásfoglalás elolvasásához és a petíció elfogadásához kattintson ide.
