Szomszéd-kovácsoló
Jó esetben köszönünk, de nem biztos, hogy ismerjük is azt, aki visszaköszön. Valljuk be – néhány kivételtől eltekintve – nem nagyon tudjuk, kik is a szomszédaink, nem igazán tudunk túl sokat egymásról. Bárcsak másképp lenne, ha többet tudnánk azokról, akikkel a szomszédságunkban, szűkebb környezetünkben együtt élünk, ha az arcok mögül előbújnának az emberek, és ismerősökké válhatnánk! Bármennyire hihetetlen, de ha jóban vagyunk a szomszédainkkal, akkor jobban is vagyunk! A testi és lelki egészségünkre is pozitívan hat, ha kialakul valamennyi bizalom, ha nem idegenként tekintünk egymásra.
Akár egy spontán beszélgetés is, de egy kis szervezést igénylő piknik már különösen jobbá teheti az utcában lakók életét. Ahol már van ennek hagyománya, ott akár egy előadás, zene, tánc, vagy csak laza beszélgetés is feldobhat egy délutánt. Egy ilyen megszervezett alkalom tökéletes lehetőség arra, hogy kapcsolatba kerüljünk a szomszédainkkal, ne legyünk idegenek egymásnak. Tudom, hogy vannak Nagykovácsiban is olyan utcák, ahol ennek már hagyománya van. Van, ahol a férfiak összefogtak és egy kis játszóteret építettek és együtt tették járhatóvá azt az árkot, amit csak az arra járó gyalogosok használnak, sőt, rendszeresek az ’utcabálok’ is. Azt is lehet hallani, hogy több játszótér (Csillagfürt, Ebadta, Sebestyén dombi) és kis park (Virágos park) ilyen szomszédsági közösségi kezdeményezéssel és összefogással jött létre. Több ilyen kezdeményezésről beszámolt a kitűnő helyi blogger is Zordidők nevű blogján, és ez követendő irány. Tehát van mire építeni, jó lenne ezt Nagykovácsiban általánosan is meghonosítani!
Talán a járvány még inkább megtanított minket arra, hogy megértsük, a szomszédok és a tágabb közösség ismerete mennyire fontos. Nem csak azért, mert egyénekként sokkal sérülékenyebbek és kiszolgáltatottabbak vagyunk, adott esetben nem tudunk közösségi választ adni egy közösségi választ igénylő kérdésre. Emellett társas létben élni jó, azért mert igy vagyunk megalkotva, és ha ismerjük egymást, ettől valóban jobb lesz a közérzetünk.
Egyébként számos nemzetközi felhívás is kötődik ehhez az ügyhöz. Az angolszász „Integess a szomszédodnak” a „Jó szomszédság világnapja” vagy a francia kezdeményezésből nemzetközivé nőtt „Szomszéd-ünnep” is. Nem egyhez hasonlót már évek óta szerveznek Magyarországon is több településen, vagy a fővárosban. Sok jó példával találkozhatunk, kreativitásunkon múlik, az adott utca népén, hogy milyen eseményt, milyen gyakorisággal hoz létre. Hamarosan véget ér ez a rémálom, megjön a jóidő, rendeződik a járványhelyzet, újra elkezdhetjük gyakorolni a közösségi létet. Miért ne csináljuk egy kicsit másképp?
Ha segítségre, ötletekre vágytok, ha szerveznétek, vagy csatlakoznátok másokhoz, írjatok, szívesen segítünk! Kértek plakátot/szórólapot/ötleteket vagy esetleg más segítséget? Keressétek meg egyesületünket a szomszedkovacsolo@ osszekovacsolo.hu email címen! Írjátok meg véleményeteket!
Ha pedig már régen elkezdtétek, vagy ezt követően szerveztek hasonlót, kérünk, osszátok meg velünk az esemény fotóit, leírását! Szívesen közzétesszük az ÖsszeKOvácsoló honlapon, hogy másokat is inspiráljunk hasonló kezdeményezésre!
A magam részéről – sok jó, nemzetközi példát látva – hiszek a kis közösségekben, a magány leküzdésében és az egészséges és biztonságos kapcsolatok erejében. Miért is ne lehetne, hogy egyszer majd itt, Nagykovácsiban is rendezzünk egy nagy, össznépi, közös – nevezzük akár „szomszéd- kovácsoló-nak”– ünnepet? Miért ne hozhatnánk létre a magunk hasonló hagyományát?
Dóka Tibor
Nagykovácsi lakos
