Kálvária-kápolna - Helyszínismertető

A Kálvária-kápolnát Csereney plébános építette Szűz Mária 7 fájdalma tiszteletére. 1831-ben, a kolerajárvány idején fogadalmat tett a község arra, hogy kálváriát épít.
Helyszín: A Zsírohegyi út és az Erdősétány utca találkozásánál

A Kálvária-hegy stációi kis kőkápolnák voltak, a bádogra festett képek ábrázolták a Keresztút egyes jeleneteit, melyek az oszlopkápolnák fülkéiben helyezkedtek el. Az első stációt Csereney József plébános úr emeltette, a többit a község parasztnemzetségei. A stációk a Temető úttól indultak a Zsíros-hegy irányába, fel a Kápolna felé. A Keresztutat 1833-ban, június 6-án, Szentháromság vasárnapján szentelték fel.

Nagykovácsi vallási emlékei és lenyomatai – a Kálvária út jelölése jól látható 

 „A Kálvária-kápolnánál minden év Húsvét hétfőjén ünnepi nagymisét tartottak és innen indul el a búcsújáró menet az Úrnapja előtti hétfőn, valamint a keresztúti körmenet a Virágvasárnap előtti szombaton is. Húsvét vasárnap hajnalán, még napkelte előtt, ide vonultak fel a község asszonyai, hogy az Evangélium jámbor asszonyainak példáját kövessék. A szeptember végi Aratási Hálaadás körmenete is itt ért végett.” – írja Greszl Ferenc plébános visszaemlékezésében.

Úrnapi menet a Kálváriára 1940-ben 

A II. világháborúban, 1944. december 25-én, az oroszok bejövetelekor a kápolna már belövéseket kapott, a nyugati fala rongálódott. A Piétát, (a Fájdalmak Anyjának fából metszett szobrát) Trendl László mentette meg, aki lecipelte a Plébániatemplomba, és a szobor a Nepomuki-oltáron kapott helyett.  A háború után valameddig még állt mindhárom kereszt, a kápolna oromfala és a stációk. A hetvenes években kialakított zártkerti parcellázás érintette a Kálvária területét, a stációk egy része és maga a Kálvária-kápolna és a keresztek is magánterületen, zártkertekben álltak. A kápolna elkerülte a végső pusztulást, bár az állaga évről-évre romlott, egyrészt a rongálások, másrészt az időjárás viszontagságai miatt. 2001-ben az érintett ingatlant az Önkormányzat nehezen és egy belterületi ingatlanért cserébe visszaszerezte, így elkezdődhetett a felújítás, a rekonstrukció tervezése.

A felújítás tervei hosszas egyeztetés után készültek el, míg végül 2009 lett a megvalósítás éve. 2009. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján, a Nagykovácsiból kitelepített és a búcsúra hazalátogató egykori és jelenlegi nagykovácsiak együtt ünnepeltek, az akkor már újra álló, de még tető nélküli kápolna falai között, a már teljesen megújult, kipótolt 3 kereszt tövében. A két megfeketedett kereszt és a hiányzó kereszt pótlása is nagy küzdelemmel, áldozatokkal jöhetett létre. A hiányzó keresztet a Süttői Travertin Kft szállította. Paulin Pál helyi építész tervezte a kereszt alapkövét, amelyet Méhes György készített el. A meglévő keresztek vas összefogóit Paulin vezetésével Tarnóczi Ferenc készítette és építette be. 1934-ben jobbára minden technikai segítség nélkül emelték fel a hatalmas kereszteket két kezükkel és igavonó állatok segítségével. 2009-ben a jóval nagyobb technikai háttér ellenére is nagy teljesítmény volt a kereszt felállítása. Az alapkövet Jäger István, Mátyus Attila, Mátyus Csaba és Brukátsch István törökbálinti kőfaragómester állította fel. A kereszt magassága 3,75 méter, szélessége 1,6 méter, súlya 1,6 tonna. A kápolna épülete Földes László és Golda János Ybl-díjas építészek és munkatársaik tervei alapján készült el. Érdekessége a kápolna falába beépített magyar találmány, a fényáteresztő betonból készült kereszt.  A hiányzó, harmadik kereszt pótlására a Német Nemzetiségi Önkormányzat vállalkozott a nagyközségi Önkormányzat támogatásával. A Kálvária kápolna felújításának költségeit a helyi katolikus közösség és az Önkormányzat állta. Az összegyűjtött adományok, a pályázati pénzek csak az önkormányzat jelentős támogatásával fedezték a költségeket, amelyeket a sok-sok anyagban, eszközben, kétkezi munkával nyújtott segítség egészített ki. 

Források: Nagykovácsi Krónika

Szél Ágnes fotói

1968-ban diplomázott a Műegyetemen és építészmérnöki diplomát szerzett, majd 1972-ben esztétikából is diplomázott. Építészként kezdte szakmai életét Vadász György, Pomsár János, Iványi László építészek mellett. 1984-ben kezdett el fényképezni épületeket, településeket, ipari témát, üveget és természetet. Később a fókusz a fényképezésre helyeződött, a Fény és a kép került élete központjába. Fénnyel képet alkotni, a látható téma mögött a láthatatlan jelen lévőt megmutatni, az értéket felismerni, közvetíteni, teremteni vált céljává és érzi feladatának.
1994-ben Nagykovácsiban talált érdekes motívumokra és lényegében végig fényképezte a falut. A képekből akkor az Önkormányzat és az Alapítvány Nagykovácsiért rendezett egy kiállítást. A helyszín a Bányász kocsma átalakított épülete volt a Templom téren. A kiállítás nagy sikert aratott rengetegen megnézték, és az alakuló civil élet egyik korai eseménye volt. A kiállítás anyagát az Alapítvány megvásárolta és azóta is megőrzésre került az Öregiskolában. 
Most a képekből egy szemelvény látható, de talán valamikor lehetőség lesz újra az egész anyag kiállítására.
 

A rendezvény támogatói és együttműködő partnerei

Együttműködő szervezetek

Támogató partnerünk - NATE - Nagykovácsi Természetvédők